Ábrándokat szül a képzeletem, S folyton az a vége,hogy itt vagy velem. Elhesegetem ezeket a gondolatokat, De sajnos a szívembe örökre megmarad.
Nagyot csalódtam benned, Mert csak kihasználtál,s eldobtál engem. Csak arra voltam jó,hogy kihasználj, S aztán szó nélkül tovább állj. Ezt nem viselem el,még tőled sem, Hiába szeretlek szüntelen.
Életvidám ember voltál, De egy napon nagyon megváltoztál. A tiltott droghoz nyúlt kezed, Hiába mondtam ,hogy ne tedd, Mert te ezt semmibe vetted. Azt mondtad ,hogy egy alkalom az egész, De én tudtam,hogy a droggal te a halálba mész. S sajnos az érzésem nem csalt, Mert egy napon jött a hívás,hogy ..... meghalt.
Bocsi hogy a pontok helyére nem írok nevet,de így is rossz rá vissza emlékezni!!!:(
Szívem minden gondolata hozzád száll el kedvesem, Rád gondolok minden éjjel, s rólad álmodom szüntelen. Ha kigyúlnak a csillagok,s a hold világítani kezd, Rámtör az érzés,s azt súgja,ne tedd.
Miközben írom a levelem, Könnyekkel küszködök szüntelen. Vérzik a szívem,sír a lelkem, Sír,mert te többet már nem vagy velem. Elfelejtetted hogy én szeretlek, S a szívem érted dobog kedvesem.. Elindulok a hosszú úton,vissza nem nézve, S elfelejtem ezt a világot örökre.
Amit irántad érzek,az több mint egy egyszerű szerelem, De mégis,oly jó ez nekem. Szád ízét nemtudom feledni, Te tanítottál meg engem,igazán szeretni. |